Izlandi Málna

Télimálna

Hogy én mennyire utálom a telet! Nem mintha errõl akarnák írni, csak éppen kénytelen vagyok kisóhajtani magamból. Ennyi erõvel persze írhattam volna, hogy utálom a tejlevest vagy a cigarettafüstöt, ami megint csak igaz, de mostan a tél utálatom aktuális tárgya, úgyhogy maradjunk ennyiben.
Mivel Ladu legutóbbi levelében személyes megszólíttatást véltem felfedezni, kénytelen vagyok a dolgot lereagálni. Asszem focistakörökben így szól a szakzsargon. Lereagálni. Ennél jobban már csak a - lenyilatkoztam - kifejezés lopta be magát a szívembe, a Mágustól hallottam elõször. Meg a szomszéd utcában található sütõipari vállalkozás nevét is bírom, amely a Bakery pékség büszke név tulajdonosa.
Na, mindegy agyaljon ezen dr. Grétsy, megvan nekünk magunk baja.
Aszongya ez a Ladu gyerek, hogy én hajlamos vagyok csapongani témailag, lett légyen feladva általa bármilyen téma-labda, én egészen mást csapok le, sõt ha lehet, akkor másik pályára. Nem szép dolog így nyilvánosan pisztergálni a másikat, akkor meg végképp nem, ha igaz, amiben dohog.

Írt egy tanárnak látszó személyrõl, aki a nyári tábor ideje során a keze alá került serdülõkön kívánta volt kiélni az átkosból örökölt kiképzõ-õrmesteri, némi szadisztikus felhangokkal tûzdelt hajlamait, s ahogy olvastam ez többé-kevésbé sikerült is. Az esszé végén némi utalásokat vélhetünk felfedezni, miszerint az ilyen alakokat hová és hogyan lehetne. Teljesen egyet van vele értve.
Namármost, csak azért is hogy csapongásomat és öncélzatúságomat cáfoljam, direkt a témánál leszek maradva és magam is belefolyok gondolatainak patakába, hogy kettõk élményei kvázi folyóvá széledve nyaldossák majd olvasóink érdeklõdésének meredek partjait. A francba, de nehéz volt ezt ilyen szép képzavarosra kihozni!

Mostanában hallottam, hogy egy felmérés szerint minden hetedik pedagógus rasszista. Erre szokták mondani, hogy akkor is szép ha csak a fele igaz.
Persze rögtön jött a cáfolat a felsõbb körökbõl, hogy a felmérés nem valós, mert nem reprezentatív minta alapján lett elvégezve. Ergo, majd a kormány oldal végez(tet) egy másik felmérést természetesen az õ reprezentatív mintájuk alapján, és hogy annak mi lesz az eredménye, azt már akár most is borítékolni lehet.
Annak a vége az lesz, hogy nemhogy minden hetedik pedagógus rasszista, sõt!
Kicsiny országunkban olyannyira tolarensek a tanerõk, hogy csodájára jár a világ.
És nemcsak hogy õk nem, hanem az egész lakosság. Európa hanyatt homlok és térdenállva várja a velünk való egyesülést. Kies hazánk a máshonnak elüldözöttek Mekkája lesz, befogadunk mindenkit, keblünkre lesznek ölelve afgánok, cigányok, buzik és transzvesztiták, zsidók, biciklisták, a hutuk és tuszik.
Csak azt nem tudom, hogy hová lesz akkor az az általános iskolai tanár, aki a nyári kirándulás alkalmával vidáman szavalta el diákjainak azt versikét, ami arra ösztönöz, hogy püföljük a roma etnikumot, mert hazánk derék honpolgára csak és kizárólag ezáltal leend a béke büszke élharcosa.
Vagy az az óvónõ, hol fogja jövõnk zálogát nevelgetni, aki szerint, az afganisztáni bombázás nagyon is jó dolog a terrorizmus ottani bázisainak eltûntetésén túl, mert úgyis túl sokan vannak, hogy igazán nem kár, azért a párszáz/ezer polgári áldozatért. Meg különben is, ha nem odahaza pusztulnak éhen, akkor ide eszi õket a fene, és itten rémiszgetik a békés lakosságot, a menekült táborokból kiszökdösve.
Vajon a kinyilatkoztató belegondolt-é abba, hogy az általa, ebéd alatt két kanál parkáp fõzelék között egy laza kézmozdulattal halálraítélt között hány olyankorú ártatlan, éhezõ gyerek van, mint akiknek naponta simogatja a fejét, és akiknek egyetlen bûne az, hogy nem a civilizált magyar vidéken látták meg Allah szép napját.

És hol lel nyugalmat a fenenagy tolerancia közepette az a másik óvónõ, aki saját elmondása szerint két dolgot nem bír elviselni: a síró gyereket és a cigányokat. Arra már ne is gondoljunk, hogy szegényke mivé lenne egy síró cigánygyerek láttán.
Közülük az elsõ kettõ még mindig ugyanott dolgozik, õk hárman és a hasonló elveket valló kollégáik valószínûleg a reprezentatív minta margóján túl találhatók. Úgyhogy ne is törõdjünk velük. Csak ámul majd a világ rajtunk ha napvilágra kerül az új eredmény, eddig elképzelhetetlen perspektívákban kell majd gondolkodnunk. Az elkövetkezõ húsz év Nobel-békedíjasait mi adjuk, Terry Black lesz a miniszterelnök és Tarlósinak hívják a tolerenciaügyi minisztert. Ha meg valakinek nem tetszik, hogy belénk ennyi empátia szorult, az takarodhat kifele az országból. És továbbra is kurva jól érezzük majd magunkat.Csak ne baszódott volna így el a kedvem, de ez biztosan attól van, hogy annyira utálom a telet, hogy el sem tudom mondani.

mÁLn@báCsi

2001. december 1.