Ilyen nem volt, ilyen nem van, vagy ha mégis, akkor meddig?

Az Izland–Örményország meccs után mutatják a tabellát az EB selejtezõ 4. csoportjában, elsõ helyen 6 meccsbõl 12 ponttal Izland, alatta olyan "autszajderek", mint Orosz- és Franciaország, meg Ukrajna (az orosz-francia meccs eredménye még nem jött meg) . Az igazi vitamin, hogy az évekkel ezelõtt még csak pofozógépnek használt viking csapat már 11. meccs óta veretlen. Igaz, hogy voltak olyan ellenfelek, mint Andorra, meg Luxemburg, no de kérem szépen tétmeccsen döntetlent játszani a világbajnok franciákkal (sõt vezetni ellenük néhány percig), leverni az oroszokat (igaz, hogy az utolsó percekben a hõsiesen védekezõ hátvéd öngóljával), döntetlent csinálni Kijevben (a bekapott gól után öt perccel kiegyenlíteni), ez már nem lehet véletlen.

Én speciel még most sem hiszem el az egészet, talán nem is igaz, majd felébredek egyszer.

Hirtelen megnõtt a focidrukkerek és szakértõk száma, tornából felmentett közéleti személyiségek jelennek meg a monumentális lelátón ( 7000 embernek van hely), de ne nevessünk. Számoljunk egy kicsit. A fõvárosban él kb. 120.000 ember, ez olyan, mintha Budapesten a 2 millió lakosból 120.000 menne a meccsre.

Hoppá.

Hol lehet az eb elhantolva????

A válogatott keretben 2-3 olyan játékos van, aki az izlandi bajnokságban játszik. Az idény májusban kezdõdik (ha a hóállás megengedi) és egész nyáron tart, este nyolckor kezdõdõ napfényes (de mindenképpen világítás nélküli meccsekkel).

A hóállás nagyon fontos, például az olafsfjorduri csapat még mindig nem a saját "stadionjában" játszik, május elején a focipályán még motorosszán versenyt rendeztek a másfél méteres havon. Egyébként délen elkezdtek építeni egy fedett focipályát, hogy a téli idõszakban is nagyjából emberes körülmények között lehessen edzeni, mert jó dolog futni a hóviharban, meg hasznos is, csak nem elég. Ezalatt persze a jobb játékosok, akik külföldön játszanak (norvég, svéd, angol bajnokságban, vagy említsük meg Király társat a Hethaban , Eyolfur Sverrirsont), huzzák az igát, és hazajönnek a válogatott meccsekre. De amíg nem sikerült kikerülniük, addig õk is ridegen voltak tartva, amíg nem olvadt el a hó a füvespályán, addig játszottak a kövesen a fagypont közeli hõmérsékleten, ha meg elolvadt, akkor a mocsárszerû zsombékosban.

Tavasszal mindig irdatlan erõfeszítés szükséges, hogy elfogadható minõségû legyen a fû, de bármennyit is dolgoznak, ha külföldi csapat jön, az elõször is rosszul lesz, ha meglátja a homokos, foltos, sárgás "gyepszõnyeget", ami soha nem lesz olyan, mint egy átlag európai. De aki ilyenen tanul meg focizni, annak ajándék a normális füvespálya (képzeljük csak el a fordítottját, ha valaki "biliárdasztalon" kezdi és egyszer csak mocsárban kell játszania).

De van egy nagy kérdés. Eddig is ilyenek voltak a körülmények, mégsem sikerült hasonló eredményt elérnie izlandi fociválogatottnak, csak néha egy-egy döntetlen, vagy meglepetésszerû gyõzelem (persze pont a magyarok ellen).

A titok nyitja az edzõ lehet, Gudjon Thordarson, akinek mûködése alatt az 1997. augusztusi 88. helyrõl 1999. májusára a 48. helyig sikerült elõrejutni a válogatottak listáján úgy, hogy (még egyszer leírom) az utolsó 11 meccsen nem kapott ki. (Egy TV beszélgetésen egyenes adásban a riporter szóbahozza azt is, hogy már évekkel ezelõtt szóbakerült a neve, mint szövetségi kapitány, de végül azért nem lett az, mert akkortájt alkoholista volt. Igen, mondja erre rezzenéstelen arccal az edzõ, de két éve "száraz", és már teljesen leszokott a piálásrol.)

Nem tudom igazán, hogyan varázsolhat, de biztosan "mágus", az eredmények legalábbis igazolják. Megjelent a lelátón is a tábla, hogy Gudjon legyen az "elnök", nem tudom, milyen elnök, de kapott ilyen táblát néhány éve Jordan is, vagy Montrealban az olimpián Faragó. A sportmûsorokban az esélyeket latolgatják, hogyan lehetne megcsípni az elsõ két hely valamelyikét a csoportban. Jajjjja, az izlandi a világ legoptimistább nemzete.

Hiszen már csak az oroszokhoz kell menni Moszkvába, a franciákhoz Párizsba, Ukrajnából meg Andorrából jönnek. De ha tényleg sikerülne, az beszarás lenne a köbön (csak az a bili ne lenne olyan nagyon közel a kezünkhöz).

Ui: Az oroszok elleni meccs utolsó percében, amikor a hátvéd már becsúsztatta a gyõztes öngólt, mutatják a kispadot. Igaz, hogy orosz szöglet jön, de Gudjon egy fehér zacskóval a kezében áll a kispad elõtt, a cserék le se szarják, mi van a pályán, csak átszellemült arccal turkálnak a zacsiban. Hogy mi van benne? Nammmi, magyarul édesség. Gól után az edzõ nammit oszt, gyõzelem után extranammi.

Hát ilyen prámiumért nem csoda, hogy hajtanak egész meccsen, mint az õrült.

Ladu

1999.június.7.