Tavalyi bejgli

Mint karácsonyi bejglimaradék gyult össze néhány mondat.
Nem akarok csalni, az irás dátumát meghagytam a hitelesség kedvéért. A
november végén (megkésve) jutott el hozzám a TV2- beli sajnálatos esemény,
ami altájra suhintott hokiutöként nullázta le iráslibidómat. Hosszú ideig
semmi más nem juthatott eszembe, csak a (szélmalomharcként végul saját
dugájába dölt) tényfeltáró levelek váltása az ismert és sikeres
riporterrel. Végre vége lett a czé-czó-nak, meg az évnek is.
Most lehet rágcsálni egy kis tavalyit. (talán érdemes hozzá inni, hogy
lemenjen valahogy) Skál!!

-------------------------
Naivitásom határtalan volt, most meg a hangulatom óriási.
Képes voltam azt hinni, hogy csak azért, mert lenullázom magam , azaz
kidobom a "száraz kenyeret", és megszabadulok az irás-adósságomtól, azután
csak úgy magától fog menni, hogy naprakész legyek.
Sok minden betett. Elsösorban a november. Egy darabig próbáltam tartani
magam, azután egyszeruen "all i kafi", szóval elmerultem teljesen. Ha csak
az öszt nézzuk, söt koratelet, az idöjárás sokszor olyan nyomasztó, mint a
múlt századi hetvenes évekbeli régi ózdi novemberek, sötét és egyre
sötétebb.
Anno az iskolákban novemberre már sikerult összeszednem a papirforma
szerinti lemaradásokat, hogy az ember bepánikolva várhassa a decembert. Itt
a föiskolán számomra nincs vizsgaidöszak, ésszeru megelözö huszárvágással
mentem a vész elejbe, kértem és kaptam felmentést feladatkészités és
vizsgák alól. Ha november, akkor a meglepetésszeru takonykórok bármikor és
bárkinek bejönnek, söt ráadásnak mutétek. Egérnek kiszedték a visszereket a
lábából, az orvostudománynak köszönhetöen két nap múlva ha sziszegve is, de
már temetésen játszott. Marcinak gangliont operáltak ki a csuklójánál (a
balosból), öt nap múlva tollasversenyen egyéniben elödöntöig jutott,
párosban egy akranesi fiúval bejutottak a döntöbe, pedig elöször játszottak
egyutt. Most, hogy a suliban elvileg vége a szorgalmi (hehe, jó szó)
idöszaknak, nem kell bejárni, úgy kellene tunni, hogy több ideje van az
embernek, de nem. Egyszeruen ha van is, elmegy, a lakás is futna, azt
valahogy visszatartjuk, de leulni irni, az nehéz. Föleg, hogy ha olyan
feladata van az embernek, mint a korcsolyázóknak a kötelezö. Utálják, de
muszály. Nekem most sok idöt vett el a TV2 "riport"filmjéröl irni, mert
azt azért nem hagyhattam szó nélkul. (a http://izland.index.hu
nyitólapról egyböl rá lehet menni a filmre (a filmhez irt megjegyzések
között sok érdekes van/.
A film stáblistáján szerintem szerepeltetni kellett volna a Muppet Show
mintájára, hogy "szakértö az nem volt".
Na végre már elkuldtem a választ, most ettöl legalább nyugtom lesz egy
darabig (hittem azt akkor, gondolni sem merve arra, hogy vak és suket
párbeszédére fog hasonlitani az eszmecsere). Elnézve a novemberi, majdnem
archiv iráskezdeményeket látom, hogy több téma azóta már felhabozódott,
ezért a könnyebb érthetöség kedvéért nem új dátummal irom meg a
folytatást, hanem csak a régihez ragasztom az újdonságot. Majd irok a
végére is valami utó-okosat, csak érjek már oda és kuldjem el még az idén,
mert lehet, hogy valaki hiányolja. Igyekszem a lényeget irni és rövid lenni
, csak tudnám, hogyan kell.

november 1

Ha valaki személyesen ismerne ezek közul valakit:
(I. M. Walker, D. A. Smith, Glenna Koch, Myron Benavides, Rachelle
Taylor, Lyrical abstraction, Ashley Williams, Janine Cramer,
Cecil Burkett, Lucio Doran, Art Market, G.T. Garcia, Betty Kennedy, Elba
Montano, Mariano Mcpherson, Trever M., Natalie Vasquez, Brook S. Davis,
Emma Dodson, Halloween Art, Sherry Gardner, Beautu Corner,
Breanne Taylor, Myron Callahan, L.K. Brown, Alana H, G. E. Anderson,
Duncan T., Modern Art, Jeff P. Harris, Nicolas L., Cristal A. Jones,
Valentin, G. Anderson, I. Clark, E. A. Thomas, J. King, Beauty Trends,), az
sziveskedjék lehetöleg acélkaplis bakanccsal egyelöre egyet, majd ha tovább
is kuldözgetik a szereiket, szaraikat és egyebeket kinálgató
spamjaikat,akkor még hármat (ezután pedig exponenciálisan növekvö
mennyiséget) rúgni a hátsójukba, amig le nem szoknak erröl.
Szerencsétlenségemre az összeset a ladu@isholf-ra kuldik, de a gép
levelezöprogramja át van állítva az eger@simnet.is címzésre. Ha most tört
angolsággal valami megértésre próbálnék hivatkozni, akkor a simnet.is-t
látva, hogy van olyan is, "a"-tól "z"-ig minden szótövariációra szórnák a
tetveiket. A felsoroltak egy hét alatt jöttek, elegem is lenne már belöluk,
ha rajtam múlna.
Az utóbbi három nap ezekhez jött még E. White, V. Moore, David J.
Rodriguez, a Fine Art, Louella Mills, Delia Taylor,apcf kywr, Jared R,
Althea Brunson, Taya T., Jaxon R., Irma Hawkins, Baylee J. Smith, Orlando
Banks, Cosmetic Update, tom_ukot, Elsa G. Harris, Garrison Q. Wilson, K.
Brown, SeachBar TM, Rachel Carrol, Earl Huber.
Csak tudatni szeretném veluk, hogy utálom öket.
(Sluszpoénnak Karácsony elött kaptam levelet magától Alison Pinától.
Erre azért gondolni sem mertem)

november 2

Leoncie. Van, ki e nevet nem ismeri.
Persze, semmi szégyellenivaló nincs benne, Hafnarfjördurben sem ismerek
olyat, aki Uhrin B. bácsi nevének hallatán követné meg a világ magyarságát,
hogy elfeledkezett megismerni a nagy ÖT.
Miért is kerul egyáltalán szóba az illetö hölgy, aki saját szerzeményeivel
tartja lázban saját magát, akit amúgy alanyi zeneszerzöként zenészként és
énekesként is deffiniálható. Magát ö indiai hercegnönek nevezi, most a
napilapok "aprós" részében duplázott képes hirdetésekben (képzeljuk el aki
kettöslátásban vagy részegségben szenved, az négyet lát) árulja frissen
megjelent (sorrendben második) CD-jét, amin izlandiul is énekel enkezével
babrált kutyukisérettel. Siglufjörduri (segéd)munkásságom alatt néha
beltéri ganyézáskor hallhattam L-t a rádióból, azután még nekem kellett
bizonygatnom tanult munkatársaimnak, akik szájtátva hallgatták a furcsa
zenét, hogy igenis a hölgy izlandiul énekel.
A produkciót uralja valami hindu tájjelleg, ami az izlandi nyelvvel
keveredve maga a tömény egzotikum, plusz "very happy" delirium.
Leoncie nem csak CD-jét kínálja, hanem produkcióját is , ráadásul honlapja
is van. http://www.leoncie-music.com (szines, sajnos/szerencsére nem
szagos, de zenés) megejtö fotókkal és angol szöveggel.
Az Icy Spicy Leoncie rendelésre odamegy, ahová kérik, bemutatja lemezét,
plusz magát , részben kendözetlenul. Ahogy a hirdetésekhez nyomott képeken
is látszik, extra large viking sisakban és szuk melltartóban, amiböl
kikandikál az elöadás rövid tartalma, lényege és értelme. Mintha a többi
csak a körítés lenne a két kirakatba kitett kebel körul, mint kvázi
felruházott göngyöleg.
L. amikor csak teheti, megszólal , reklámoz, panaszkodik, szenvedélyesen
védezkezik és támad. A kritikusok, és a szakma által elnyomott, söt
uldözött csillagot nem szereti más, csak a nép. Az ismerös orgánumra
azonnal felfigyelnek az országlakók, és fuluket tapasztják a készulékre,
hogy értsenek valamit. Sokszor nem a hangerövel van baj, hanem a
tájszólással. Mint egy hindu vikingbe ojtott Gábor Zsazsa.
Csak azért jutott eszembe az olvasókkal megismertetni a helyi udvöskét,
mert felfedeztem az indexen a nekem egyelöre még ismeretlen, de rögtön
szemet szúró valakit, bizonyos Fekete Pákót (maga a név már zseniális). Ki
lehet Ö, talán új stares? Ha zenész lenne az illetö, és valaki tud MP3
elérhetöséget, tudassa, nehogy túl hosszú ideig maradjak ki a jóból.
Leoncie nyáron díszvendég lehetne akár a Szigeten is . Nem kétséges, hogy
helye a DUREX szinpadon lenne, ahol átvehetné akár Benedek bácsi
fénykorának népszeruségi mutatóit is. Nem tudom, már kezdetben is
tisztában voltak-e a szervezök, milyen pervertikus hagyományt sikerult
teremteni a Durex szinpadon , ahol van a sátor, mint egy hatalmas óvszer ,
a szinpadán meg áll az, ami az óvszerbe való.

Másfél hónap múlva:
A téma tovább fortyogott több szálon futva.
Elöször is több egészoldalas napilapbeli panaszkodás után L. behivást
kapott a szombat esti legnézettebb tv show-ba. Elötte csak egy igen jó
iróval és egy igen jó szinésszel beszélgetett a villogó fogsorú és
szemuvegu riporter jó hangulatban, azután belibbent harmadik vendégként L.
A szinész volt a szerencsétlenebb, mert középen ult, ezért a mágikus
mosolyba bújt hirtelen-hidrogénezett, mestervágott hajú tunemény csak mellé
ulhetett le. Szegény szinész a kifelé eröteljesen sugárzó hormonbombától
megrettenve az irónál próbált menedéket keresni, és látványosan húzódott
egyre közelebb és közelebb a divatkopasz föíróhoz , csak Leoncietöl minél
távolabb és még távolabb legyen. Azt hitte, átmenetileg pihenhet, amikor L.
kipenderult leadni Kópavoguri patriótaságáról irt dalát, de akkor meg ettöl
rettentek meg a népek. Ohh azok a penye muvészlelkek.
Ehhez csak csálén kapcsolódik, hogy olvastam egy rövid cikket, ahol Benedek
bácsi keres éppen társat duetthez. A cikk szerint kikötötte, hogy partnere
csak ismert muvész lehet, mert ö mindig is tartotta magát biznyos
szinvonalhoz (erröl személyesen gyözödhettem meg két éve a "D" sátorban,
csak az SI szerint mit jelenthet "1 Bizonyos". Jó lenne deklarálni). Hogy
L. jól mutatna Benedek bá mellett, az nem kérdés, bár kicsit nagyobb
pocakja van mint az öregúrnak , de azt eltakarja egy gigantikus
(világbajnok boxolók övére hajazó) diszitésében Izlandot , domboritásában
teli gyomrot mintázó övcsat.
Elképzelem a duettben elöadott "Kispatakot", vagy a "Rebekára" pogózó
tarajospunkok uvöltését, amikor Rebeka "megcsóválja a farkát".

november 5.

Az angol focit favorizáló izlandiak között furcsa szokás kezd kialakulni.
Ha a Chelsea játszik, és meccs elött kérdezik az esélyeket, a valószínu
válasz, hogy a londoniak gyözelmét remélik, ha Eidur Smári Gudjohnssen
játszik, kulönben akár ki is kaphatnak. Az egyeduli cél "tevölegesen
remélni" hogy Eidurt nem teszik lapátra. Valag pénzért vetetett meg
Abramovics tízmillió font feletti árfolyamú játékosokat, csatárokat,
Mutut, Veront meg Crespot, hátvédet, középpályást, szertárost. Az olasz
edzö egyelöre azért ússza meg, mert a csapat pánikszeruen nyer. Eidurt
nem sokat játszatják, látszik, hogy ö a Chelsea-ben az Anyegin (a
felesleges ember), akinek csak azért fényesitik az alája szánt lapátot,
hogy többet kapjanak majd érte. Bár nem sokat számíthat néhány százezer
font ide vagy oda, amikor mesebelien gazdag , gimnasztyorkás ifjúember nyúl
segítö kézzel a csapat alá.
A Chelsea otthoni meccsei elött a szurkolók a doni kozákkórus legmélyebb
basszusának dörmögésére vastapsolnak, hogy köszöntsék ifjú pártfogójukat.
Azóta már volt egy Lazió elleni, emlékezetes meccs is.
Már rögtön a kezdés után beindult a szerb kamikáze, elöször a román Mutut
találta fultövön egy profin irányzott (és remélhetöleg az összes európai
TV-ben bemutatott) turhával, azután eloszlatva a gyanút, hogy csak balkáni
afférról lenne szó, a szuletett kapitalistákat is egyelte, mint a répát.
Az X-dik eset után a hazai csapatokat közismerten jószívuen dotáló orosz
bíró (Német-Izland meccset is vezetö régi ismerös) sem tehetett mást,
minthogy kiállítsa a beindult közveszélyt, aki persze ártatlan volt saját
szemszögéböl. "Szegény" Mihajlovics nem csinált mást, mint amit szerinte
szabad, (elfelejthette azt is, hogy nem csak a rádió közvetíti a meccset,
és esetleg a felvételek alapján utólag is buntethetnek,) de ha az edzöje
sem veszi észre az elszabadult barmot, akkor meg is érdemli mindegyik.
Eidur is Játszott néhány percet, bevágott egy lepattanót, meg volt egy
lényegében gólpassznak számitó lövése. Nyilatkozata szerint csak akkor megy
el a Chelsea-töl, ha elzavarják, inkább vállalja, hogy kuzdenie kell a
helyéért. Nem adja fel, mondja, de szerintem a foci mellett a bejáratott
kaszinókra is gondol, ahogy arról már írtam év elején az izland.indexen.
Néha (föleg ha Chelsea meccsen mutatják az ifjú tulajt is), elképzelem, mit
csinálnék Abramovicsként.
Kezdetben csak véletlenul benéznék egy edzésre, azután "még véletlenebbul"
melegítöben a következöre , futnék csak úgy néhány kört, várva, hogy hátha
egyszer felém gurul a labda, amit aztán kapásból bombáznék vissza. A
lazításkor fogadnám a jópofa megjegyzéseket, hasonló szerénységgel, mint
mikor Virág elvtárs írói vénája lett megdicsérve. Az edzés utolsó részében
emberhiány miatt megkérnének, ugyan, nem állnék be csatárnak, és még gólt
is tudnának velem rúgatni. Ettöl vérszemet kapnék, és már azon járna az
agyam, hogyan kerulhetnék rendes meccsen a pályára. Azt elintézni, hogy
igazolt játékos legyek csak formaság, papíron megveszem magam, számozott
mezem van, egyszer az edzö megkérdezi, hogy képzelem, de kirúgom, és veszek
egy másikat. Már nem csak az edzéseken vagyok ott, hanem a meccseken is
megvan a helyem a kispadon. A játékosok megszokták, a közönségnek is
tetszik, hogy az ifjú tulaj ott ul, de azon már meglepödnek, hogy néha
felugrok, és mintha melegítenék. Kezdetben ez hasonlít ahhoz, ahogy Kern
András mozgott a Régi idök focijában, de a sok gyakorlástól már egyre
jobban és látványosabban tudnék melegíteni. Egyszer eszembe jut, hogy
játszani akarok, söt hös akarok lenni. A csapat megmentöje. Csináltatok
olyan papírt, amit a cserekor kell leadni, biankó, csak az idöpontot kell
beírni, és várok a megfelelö alkalomra. Ezalatt már tudják, a meccs képéhez
hozzátartozik, hogy az ifjú tulajdonos a meccsek alatt az oldalvonal
mellett mezben valamit csinál.
Majd eljön az én idöm, a rendes játékidö letelte után még van két perc, és
a csatárunk tizenegyest harcol ki. Azonnali cserét akarok, az edzö tudja,
jobb ha megfogadja az ötleteimet, és most én veszem le a melegítöt. A
közönség örjöngve unnepel, bízik abban, hogy az edzö tudja, mit csinál. Az
edzö tudja is, nem akarja, hogy úgy rúgjam ki, mint az elözö ötöt. Elveszem
a labdát , és leteszem a tizenegyes pontra, senki nem mer ellenkezni. A
kapuban a Balkánról jött vendégmunkás, ért mindent, jobb vállával a jobb
fulét dörzsöli, közben sokat pislog, hogy értsem, arra fogja magát eldobni,
mert bízik bennem, hogy majd kuldöm a csekket. A bíró is udvarias,
csapattulajdonosnak még nem futyult. Mindenki tudja, hogy most
focitörténelem készul, és néma csöndben futok neki, hogy azután robbanjon a
lelátó.
De erre otthon most még esélye is lehetne annak, aki beletrafál a LOTTÓ
ötösbe, ugyan melyik magyar csapat tudna ellenállni egy milliárdos
ajánlatnak.
Még meg is köszönnék, ha a nyertes odaméltóztatna fáradni.
De maradjunk Abramovicsnál. Lehet, hogy biztosabb jövöt jelentene neki
megcsípnie egy segédszertárosi helyet a Chelsea-nél, látva, hogy
Khodorovszkij is milyen egyszeruen tudott a sittre kerulni .

november 7.

Sajnos ma nem találok mentséget az idöre, menthetetlenul pocsék
(méltóképpen "unnepli" a Nagy Okt. Szoc. forr. évfordulóját, ami mellékesen
egybeesik elsö izlandi landolásunk dátumával is), az egyetlen pozitívum e
pillanatban, hogy világos van. Kinnt kb. 20 m/s sebességgel suvít,
ráadásnak esne az esö is, csak most nem lefelé, hanem vizszintesen.
Oli Palli musorvezetö a közszolg rádiónál. (Egyszer véletlenul személyesen
is összefutottam vele, a templomba akart mindenáron bejönni, hogy elvigye
kutyuit, mert egy jó rádiós eskuvöre jár haknizni. Beszélgettunk, számára
is érdekes volt megismerni magyaros beutésu, sajátos észak-izlandi
tájszólásomat, meg én is örultem, mert sokszor hallgatom, tetszik a musora.)
Rövid idöjárás ismertetés után félig magának elmondja, hogy annyira nem is
bánja, hogy most rossz az idö, mert milyen lenne, ha mindig jó idö lenne,
akkor nem is tudnánk mihez viszonyítani , hogy most éppen jó, vagy nem jó,
így meg annál jobban örulhetunk, mikor majd jobb lesz, mert tudjuk, hogy
milyen akkor, amikor nem jó.
Ehhez egy adalék, ami miatt majdnem kényelmetlen helyzetbe kerultem.
Augusztusban a föiskolai kezdés elött képbekerulés érdekében átnéztem az
utolsó harminc év Izlanddal kapcsolatos eseményeit. Van egy könyvsorozat,
újságcikkek, képek, mindenféle, egy-egy kötet (kb. harminc év anyaga) tíz
kiló. Ott láttam a cikket, ami az évszázad egyik legnagyobb viharáról írt.
Ezt egy beszélgetéskor meg is említettem, majd még egy héttel késöbb is
emlékezve a hitetlenkedésre, kénytelen voltam ismét bevetni magam a
könyvtárba, ölembe ereszteni a tíz kilót, és végiglapozni , hogy
megtaláljam az ominózus hírt.
Szóval 1981. február 16-án országos vihar volt, Reykjavik környékén
51 m/s felett volt a szélsebesség. Persze ilyenkor szándékától fuggetlenul
minden és mindenki mozgását a szél iránya határozza meg, ha nem sikerult
jól elbújnia. A homlokráncolásra okot adó, de képpel bizonyított esemény,
hogy Staðarhóliban (Saurbæ i Dalasýslu) a szél odébbfújta betonalapjáról
a templomot, amit a mellette levö "kultúrház" állított meg. E mellett nem
lehetett vezetö hír, hogy 12 tonnás teherautó sem tudott ellenállni titkos
vágyának, és a Hvalfjörðurben százméteres széltolás (mármint széltöl való
tolás) után a Botnsá-ban furödjön.
Ha ezt nézzuk, akkor most igazán nincs is okunk mire panaszkodni.

november 10

Emlékszik-e még valaki az ukrán kohómérnökre. Unnepi alkalmakkor használt
plusz nevei Leonyid és Iljics, a népnyelvben csak Leo.
Azt hittuk, örökké fog élni, még akkor is, amikor látszott rajta, hogy
akkumulátorról megy. Azután csak reménykedtunk a nyugaton már terjedö hír
igazságában, és vártuk a TASSz jelentését .
Gyermekkorunkhoz hozzátartozott, mint a tv-maci, nem múlhatott el nap
nélkule. Ha a Krímben abajgatta a pionírokat, vagy valamelyik testvéri
vezetövel csókolózott a vasútállomáson, mutatták nekunk a Hiradóban, nehogy
elfelejtsuk, kit kell utálnunk.
Személye levakarhatatlanul rányomta bélyegét a korra. 1964-1982 között mint
irányíthatatlan szamár vezette a kelet-európai birkákat.
Végtelen hosszúnak tunö idö telt el, amig Petri György leírhatta végre:
".. és nem veszi elö többé
húgyfoltos sliccéböl
a nagy októberit.."
A magyar tv-ben 98%-ös tetszési indexu temetés után már nem is kellett túl
sokat várni , hogy ismét útjára induljon a kifényesitett ágyútalp az
egykori 56-os magyarországi szovjet nagykövettel, azután egy öszhajú
ismeretlennel, hogy végre elökeruljön a világhiru (kezdetben retusált)
anyajegy alól Gorbacsov, mint Jolly Joker, és egyedul megtegye, amire
rajta és a Szovjetunión kívul már mindenki más vágyott.

Ladu
2004. január 18.