Ladufa

Igy muködik ez - ha valaki még nem tudná - kérek a Málnabától valami szösszenetet, megadva Néki a föcsapás irányát, Ö meg az okos fejében kikölti , amit bir. Az Alternativ Málna varázsa az, legalábbis nekunk, elkövetöknek, hogy irok például hóról, erre Málna csipöböl tuzel fáról. Elsö közelitésben még reménykedtem, hogy valahol a témánál marad, mert ha a fösodorban Pikáról és tippiröl volt szó (a jótanulók tudják, miröl van szó), akkor ha azt olvasom a cimben, hogy Málnafa, akkor még azt is hihetem, hogy a témára zizzent rá, bár kicsit direkt módon, mivel ismerem Öt személyesen is , és ezért tudom kb., milyen fantázia lakozik Öbenne. (akinek kétségei vannak, csak olvassák el a korábbi szájmenéseit.)

Szóval, ha férfiember megszólal, akkor a nönemu társadalom azonnal tuzel az Ö csipejéböl, hogy ezeknek a disznóknak már megint mi jutott a mocskos eszukbe. Mi Más is lehet, mint ami állandóan jár Öbenne. Mi lenni "svin". Mint én például. Mongyuk jön a kép a Hiradóból (izlandi királyi egyes), és beszél erröl a nyomorult Afganisztánról. Én meg látom, hogy ezek a szerencsétlen hegyek ugyanolyan kopirnyók, mint nálunk az egész szigeten, ahol nincs egy normális fa, vagy erdö, de ha lenne is, arról nemsokára kiderulne, hogy húsz éve egy csökkentértelmunek nézett enbarkács szaporitóságának köszönhetö, hogy némi eredeti gyantaillatot szagolhat a szorgalmas gyalogló, aki betéved a rengetegbe, ahol néha több, mint harminc fa is mereszti az égnek , amilye van (szintén svin az összes) . Most buszkén jelenthetném, hogy megvan a párhuzam, ami a hóból, a "tippin " keresztul eljuttat minket a fáig, de ez nem ilyen egyszeru. Mi is tudjuk, Ök is tudják, hogy nekunk mindenröl csak az (AZ) jut az eszunkbe.
Két nappal a szuletésnapom után történt valami, és azóta nekem is... Pl. Horváth Charlie énekel, hogy New York, New York, és nekem csak az jut az eszembe.... - nézem a Blues Brothers elsö részét, ahol az átvágott menyasszony akarja mindenáron felrobbantani hajdani jegyesét , durrant is néhány nagyot (az összeomló ház láttán megtorpanok, szabad-e ezen nevetni), és már megint csak az jut az eszembe.... - mutatnak egy szakállas, barnaböru embert, és már megint.... - bekapcsolom a rádiót, egyszeruen mondják a hireket, és már megint... Ráadásul a megbolondult világhoz hasonlóan Izlandon is minha osztódással szaporodtak volna a barmok. Vasárnap fegyveres embert kellett leteperni hatóságilag a Perlánban, ismeretlen feladó gyanús csomagot kuldött a királyi Rádióhoz (benne az Indiana Jones film forgatókönyve meg némi fehér por), a Keflavikba vezetö úton amerikai katonák vizsgálják át a jármuveket nem kis torlódásokat okozva. Hol van már a régi szép augusztus végi szombat, ahol a legnagyobb rettenetet az okozta , hogy egy Vik-i (izlandi irányitószám 870 ) nappaliba belépve láttam a TV-ben az ötvenes éveiben járó és alkotó Poór Pétert (talán egyenes adásban, de ez nem biztos), amint anyagában mintás fehér szmokingjában ugyanúgy énekelt, mint anno hatvan-hetvenben . Pedig milyen jó lenne megint csak marhaságokat irni arról, hogy évszázados melegrekordok döltek meg a múlt héten Reykjavikban, 17-18 fokos höségben izzadhatnak az arra érdemesek, de nálunk is van ám pörgés , mert új papunk most celebrálta elsö miséjét , nem is beszélve arról, hogy Fridrik Thor Fridriksson a falunkban forgatja legújabb filmjét helybéli statisztériával, kutyahadakkal, útlezárásokkal etc. frissitve fel a közhangulatot. Sajnos még több idö kell az emésztéshez, addig is a hangulatom továbbra is "óriási" (kölcsön F. Zámbótól).
Augusztus közepén, amikor repultunk volna vissza Izlandra, két napot barátainknál töltöttunk. Ök mesélték, hogy tizenéves gyerekeik táboroztak "valahol", minden jó is lett volna, ám az utolsó táborbeli éjszakán éjfélkor a táborvezetöpajtásnö riadót tartott, ami talán még öt magát is váratlanul érte, (elvégre egy diáktábor nem az MN, ahol néhány órával elötte már be volt csomagolva a hátizsákunk) . A pajtásnö történelmi képzettségét, fantáziáját és összes empátiáját mozgósitva azt találta a frisscsipás , alig magukhoztért gyermekek tudomására hozni, hogy " Kedves gyerekek, képzeljétek csak el, hogy most bizony atomtámadás történik, ezért mindenki secperc alatt öltözzön csak fel, azután sipirc a nádasba, kulönben mingyárt darabokra tépi a bomba azt, aki elkésik" A pánik közben még jó alkalom nyilott a problémás és unszimpatikus gyerekek megszégyenitésére akik szintideje természetesen a legnagyobb jóindulattal sem elégitette ki a pajtásnöt(hiszen tudjuk, hogy ivarérett vitézek sem tudtak szintidöt tartani még kvázi HKSZ-ben sem) . Mikor végre már minden gyerek ott zokogott a nádasban, a többség sokkos állapotban, akkor végre kiult a pajtásnö arcára az elégedett mosoly, és jött slusszpoénnak, : " .. most képzeljétek el, mintha ezzel bekerultetek volna CSIIIIZZZZ-be" (A tábor, a táborvezetönö és az esemény sajnos nem a képzelet szulötte, a dolog megtörtént, a táborvezetönö tanit, talán már a dicséretet is megkapta kimagasló nyári munkájáért, söt többen talán már a sokkot is kiheverték.) Elöször csak azt tudtam mondani , hogy " a kurva anyját az ilyennek", azután még eszembe jutott néhány keresetlen szó, de azt még az interneten sem irom le. Minek, mindenki gondoljon csak a lehetö legcsúnyábbra. Söt még ötleteket is próbáltam adni a gyerekek szuleinek, milyen utések és rúgások a leghatékonyabbak ilyen esetben. Azóta eltelt két hónap, teljesen megváltozott ez a már amúgy is elbaltázott világ , és a végén még ki fog derulni, hogy ez a lélektelen tetu a jövö embere. És akkor már igazán nem tudni, mi jöhet még.

Ladu
2001. október 22.