8.nap július 3. szombat Ólafsvík - Borgarnes - Hvalfjördur alagút - Reykjavík 200 km

Reggelinket a vendégház hangulatos étkezõjében fogyasztottuk. A falakat rengeteg régi fénykép illetve másolat borította, így evés után még egy jó ideig nézelõdtünk is. Tankoltunk, majd egy egész rövid szakaszon átvágtunk a félszigeten és a déli részen, a tengerpart mellett folytattuk az autózást egy szép napos partmenti síkságon. Hátunk mögött a tûzhányó havas csúcsa, bal oldalt kisebb vízesések, elõttünk pedig az utolsó, viszonylag rövid, Reykjavíkbe vezetõ út. Mivel délutánra vissza kellett vinnünk az autót, ezen a délelõttön nem sok idõnk maradt a nézelõdésre. Csak néhányszor álltunk meg rövid idõre, egy-két fénykép erejéig. Borgarnes elõtt hirtelen olyan erõs szél támadt, hogy az autó kormányzásánál is jelentõsen érezni lehetett a rásegítést. Itt kaptunk igazán ízelítõt abból, hogy milyen is lehet az, amikor az Északi-sark felõl akadály nélkül jutnak el az áramlatok a szigetre

Borgarnes után egy hosszabb hídon vágtuk le az egyik kisebb öblöt, a Hvalfjördurt pedig egy tenger alatti alagúton keresztül (1997 óta mûködik, nem minden térképen van rajta). Ezzel jó egy órát takarítottunk meg, viszont kifizettünk 1000 koronát. Az alagút három sávos és kb. 5 km hosszú, a partról a föld alá való behajtás elõtt pedig nagyszerûen lehet látni a szorost, ami alatt az út vezet. Ahogy közeledtünk a fõváros felé, egyre erõsödött a forgalom, valószínûleg sokan indultak hétvégére az ország északi területeire.

Reykjavíkban elõször beköltöztünk a szállásunkra a Hallgrimur emléktemplom terén található Guesthouse Sunna-ba. Megkerestük az autókölcsönzõ telephelyét, leadtuk az autót és gyalogosan indultunk a városba. Elsõként a tengerparton látható modern Viking emlékmûhöz mentünk, majd a belvárosba és a fõ bevásárló utcára jutottunk. Megnéztünk jó néhány boltot és kisebb ajándékokat is vettünk. Izlandról szinte kötelezõ ajándék a helyi gyapjú pulóver, sapka, sál vagy kesztyû. Ezekbõl is volt bõséges választék, az áruk viszont nekünk csillagászati volt.

A szállás konyhájában fõzésre is volt lehetõség, így ezen az estén a magunk fõztjét ettük, és az izlandi TV mûsorát néztük egy rövid ideig. Éjfél elõtt még elsétáltunk a Perlan-hoz, hogy lássuk amint a nap a várost megvilágítva bukik le az öböl északi hegyei mögé. A haza vezetõ úton olyan érzésünk volt a kis kertes házak között járva, mintha már hajnalodna. Valójában így is volt, pedig alig múlt el éjjel 12 óra.