Reggeli közben a
több mint 50 km-nyire fehérlő híres Hekla vulkánban gyönyörködhettünk.
Különösen örültünk ennek, mivel ritkán látható ennyire jól a 1491 méter
magas havas csúcs. Rövid sétát tettünk a szállás melletti tóhoz, melyet
Szauna-tónak is neveznek, mivel több meleg vizű forrás táplálja és tartja
folyamatosan langyosan. Itt láttunk először természetes szaunát is (hőforrás
fűti) valamint derékig a vízben álló horgászokat
Nem sokkal indulás után haladtunk el Skahólt, mellett, melyről csak később olvastuk, hogy az ország első püspöksége (a XII. században alapították), s hosszú ideig kulturális központnak számított Izlandon. Hella városkában egy rövid pihenő után a Mýrdalsjökull és a déli vízesések felé vettük az irányt, miközben balról végig szemmel tarthattuk a Hekla csúcsát. Jobbról a Westmann szigetek sziluettje rajzolódott ki a párás tengerből. A Seljalandfoss már távolról látható volt egy kis fehér csíkként a meredeken letörő zöld hegyoldalban. Közelébe érve fedeztük fel, hogy a sziget belseje felé további több kisebb vízesés is látható, melyeket külön ösvényeken lehet megközelíteni. A Seljalandfoss megkapó szépségű - izlandi méretekben számítva - viszonylag kicsi vízesés. Különlegessége, hogy a vízfüggöny mögött a sziklák tövében át lehet sétálni és onnan is megcsodálni a felszálló vízport és a zöld moha borította sziklákat a lezúduló víz közvetlen közelében. Közelebb kerülve a tengerparthoz a második neves vízesés: a Skógafoss. Ez a 60 méter magas vízfüggöny egy meredek lépcsőn felkapaszkodva felülről is megközelíthető. A látványt a szemerkélő eső sem tudta elrontani. Az ország 1-es számú fő közlekedési útján tovább kanyarogva jutottunk el Vík-be, a sziget legdélibb fekvésű településre. A fekete homokkal borított tengerpartról, a sziklák mellett jól látható három szikla (Skessudrangar, Landdrangar és Langhamrar) mely a hagyomány szerint három, kővé vált gonosz tündér (troll) alakját formázza. Visszafelé indultunk, majd ismét délnek fordulva egy töltésen át jutottunk el Izland legdélibb pontjára. Dyrhólaey igen gazdag madárvilágnak ad otthont, a meredek sziklákon több százezer madár fészkel. Itt láttunk először lundákat is, valamint több, csak később beazonosítható madarat. Nyugatnak fordulva hosszú kilométereken át terül el a fekete homok fedte sík tengerpart, észak felé pedig jól látható két gleccser fehér kúpja (Mýrdalsjökull és Eyjafjallajökull). A Sölhelmajökull egy gleccsernyelv, mely egészen lenyúlik a part közelébe, így egy rövidebb, igencsak rázós-köves úton jutottunk a közvetlen közelébe. A földrajzkönyvekben leírt jelenség itt kézzel foghatóvá válik, a sziklákat felmorzsoló jég sáros vízzé olvad és utat vág magának a tengerhez. A jeget meg lehet érinteni. A sarat is, bár ez nem szerepelt terveim között, így vulkáni iszapban tocsogó zokni és cipőcsere lett a végeredmény. Éjjel 12-kor hosszas cipősikálás után villanyfény nélkül olvastunk és terveztük a következő napi programot az ágyban. |
|
||||
